Kellenek az ünnepnapok az életünkben, amelyek különlegesek, nem olyanok mint a többi.
De vajon, hogyan ünnepelünk, tudunk ünnepelni, tudunk örülni ezekne a várva várt pillanatoknak?
Azt hiszem mindannyian feltehetjük magunknak ezeket a kérdéseket, amelyek a karacsonyi időszakban egyre gyakrabban fogalmazódnak meg szíveinkben.
Bármennyire is szeretnénk ha nem így lenne, napjainkban a karácsonyi készülődéshez a rohanás és a „legyünk már túl az egészen” érzése is hozzátartozik. Vajon mi hagyjuk, hogy ez a gondolat elhatalmaskodjon a szívünkön, hagyjuk, hogy elrohanjanak mellettünk az ünnepnapok?
Szűz Mária és Szent József nem siettek, megvárták csendben amíg az Úr elérkezettnek látta az időt arra, hogy útrakeljenek, Mária sem elégedetlenkedett, amikor nem találtak szálást sehol, csak egy kis istálóban. A pásztoroktól kapott szerény ajándékokkal is meg voltak elégedve és elfogatták a napkeleti bölcsek tiszteletteljes látogatását.
Nekünk is ilyen lelkülettel kellene várjuk, átéljük a karácsonyt, türelmesen, alázattal, odafigyelve saját magunkra és embertársainkra egyaránt. Hiszen a titok nem abban áll, hogy a lakásunk a legszebben legyen feldiszítve, a miénk legyen a legnagyobb fenyő, vagy a legcsillogóbb ajándékot vásároljuk meg családun számára.
Mindennél drágább a karácsonyi szentmisén való részvétel, a már régen nem látott családtagokkal, barátokkal együttöltött napok, az egymásra mosolygásban rejtőzködő szeretett melegét átélni.
Próbáljunk meg hát meleg jászlat készíteni a kis Jézusnak, aki a mi szíveinkbe is be akar költözni, de nemcsak karácsonykor hanem egész évben.
Áldott, boldog, békés karácsonyi ünnepeket kivánunk mindenkinek!

Advent van, a várakozás ideje.
Várakozunk, de ez emberi természetünkkel ellenkezik, nem szeretünk várni. Gyerekkorunkban lelkesen számolgatjuk a napokat a vakáció előtt, vagy azt, hogy hányat kell aludni még a születésnapunkig. De ez később sem változik, türelmetlenül figyeljük az óránkat ha buszra várunk, vagy ha sorba kell állnunk, és dühösek vagyunk ha valaki késik a megbeszélt találkozóról.
Türelmetlenek vagyunk, azt szeretnénk ha minden akkor és úgy történne ahogyan mi szeretnénk.
De most mégis várunk valakire, valakire, aki Karácsony éjszakáján ártatlan, mosolygó gyermekként érkezik közénk.
Mi keresztények, nem szabad ölbe tett kézzel várnunk az érkezőt. Gondoljunk csak, arra ha otthon vendégeket várunk, hány nappal azelőtt elmegyünk bevásárolni, kitakarítunk, ünneplőbe öltözünk, hogy a vendégünk érkezésekor minden készen álljon.
Karácsonykor nagyon fontos vendég érkezik, a legjelentősebb vendég. Ezért az ő fogadására méltóképpen kell felkészülnünk. Nem csak a lakásunkat kell kitakarítanunk, hanem első sorban a lelkünkből kell kisöpörni a bűneinket. Napról-napra ünneplőbe öltözik minden, kigyúlnak a karácsonyi fények, de ez nem elégséges, a lelkünket, a szívünket is fel kell díszíteni jócselekedetekkel, lemondásokkal, imával, több odafigyeléssel és szeretettel.
2000 évvel ezelőtt a Kis Jézus egy istállóban született meg, nem volt puha ágya, meleg takarója ezért fontos arra törekednünk, hogy a mi szívünkben találjon meleg szállást, ahol ma is, újra megszülethet. Legyünk mi azok, akik befogadjuk Őt, akik meghívjuk a karácsonyi asztalhoz, hogy együtt ünnepelhessünk.