Jöjj el hát...

Advent van, a várakozás ideje.
Várakozunk, de ez emberi természetünkkel ellenkezik, nem szeretünk várni. Gyerekkorunkban lelkesen számolgatjuk a napokat a vakáció előtt, vagy azt, hogy hányat kell aludni még a születésnapunkig. De ez később sem változik, türelmetlenül figyeljük az óránkat ha buszra várunk, vagy ha sorba kell állnunk, és dühösek vagyunk ha valaki késik a megbeszélt találkozóról.
Türelmetlenek vagyunk, azt szeretnénk ha minden akkor és úgy történne ahogyan mi szeretnénk.
De most mégis várunk valakire, valakire, aki Karácsony éjszakáján ártatlan, mosolygó gyermekként érkezik közénk.
Mi keresztények, nem szabad ölbe tett kézzel várnunk az érkezőt. Gondoljunk csak, arra ha otthon vendégeket várunk, hány nappal azelőtt elmegyünk bevásárolni, kitakarítunk, ünneplőbe öltözünk, hogy a vendégünk érkezésekor minden készen álljon.
Karácsonykor nagyon fontos vendég érkezik, a legjelentősebb vendég. Ezért az ő fogadására méltóképpen kell felkészülnünk. Nem csak a lakásunkat kell kitakarítanunk, hanem első sorban a lelkünkből kell kisöpörni a bűneinket. Napról-napra ünneplőbe öltözik minden, kigyúlnak a karácsonyi fények, de ez nem elégséges, a lelkünket, a szívünket is fel kell díszíteni jócselekedetekkel, lemondásokkal, imával, több odafigyeléssel és szeretettel.
2000 évvel ezelőtt a Kis Jézus egy istállóban született meg, nem volt puha ágya, meleg takarója ezért fontos arra törekednünk, hogy a mi szívünkben találjon meleg szállást, ahol ma is, újra megszülethet. Legyünk mi azok, akik befogadjuk Őt, akik meghívjuk a karácsonyi asztalhoz, hogy együtt ünnepelhessünk.