Isten övéinek ismer bennünket (Évk 17.vas. B. év)

Isten gondviselése irányítja életünket. Jó megtapasztalni, hogy Valaki még jelen van a mindennapokban és szemmel tartja annak alakulását. Jóllehet a szabadnak teremtett egyén maga dönt, - ez a sokat hangoztatott önállóság alapja - de figyelmünk képtelen mindenre kiterjedni. Ezért szükséges az Isten, akinek figyelmét nem kerülheti el semmi. Ebben a jelenlétben nem csupán a pillanatnyi helyzet megoldása a tét, hanem egy nagyobb érték: üdvösségünk munkálása.
A gondviselő Isten magatartásából tanulnia kell a kereszténynek. Csak így tudja önzésre hajló természetét szelidítve nemesíteni, Isten akaratának folyton alárendelni.
Az Elizeus prófétához érkező idegen hálája jeléül hozza a kenyereket. Megmenekült az éhhaláltól, s ezért Istennek köszönettel tartozik. Úgy gondolja, hogy a prófétához viszi, s épülhet annak magatartásán. Isten embere nem önző, hogy magára gondoljon, e eltegye az ajándékot magánhasználatra, hanem megparancsolja szolgájának, hogy osszák ki a népnek. Egyenek az emberek, sőt lakjanak jól, hogy felejtsék azt a nélkülözésüket, amelyre a szárazság kényszerítette. Nekünk is hetek óta kell nélkülöznünk az esőt, vajon fordult meg bennünk, hogy kitartóbban kellene imádkoznunk esőért, hogy Isten üdítse fel a levegőt, s öntse ki földjeinkre az esőt, mint az ég gazdag áldását. A Gondviselőnek szándéka van ezzel a szárazsággal is, még ha nekünk naponta feladatot jelent elviselni ezt. Így még sürgetőbb a kérdésre a válaszunk: tudunk-e rendületlenül bízni Benne, s képesek vagyunk-e ráhagyatkozni szeretetére?
Szent Pál arra buzdítja az efezusiakat, hogy éljenek hívatásukhoz megfelelően, vagyis bizalommal az Isten iránt. A hogyant körülírja a nemzetek apostola: alázatban – Isten nagysága előtti csodálattal. Szelídségben, ami az erőszakosságra hajló világban egyre ritkább lesz. Csak az Istenben bízó ember tud szelíd lenni. Mert ő tudja, hogy Istené minden, Tőle függ, mert Hozzá tartozik. A másikat elkapja a gépszíj, s fennhéjázásában megfeledkezik a lényegről: amit a világban lát, azt csak használatra kapta, s nem birtoklásra. Ezért van annyi rendezetlen életű kortárs, mert nem hiszi el, hogy Isten helyettese ő a világban. Neki tartozik számadással. Bár lelkiismerete figyelmeztet mindenkit a túlkapásokra, de mégis van, akit a birtoklás látszata ideig-óráig kábulatba tart. Milyen keserves lesz az ilyennek a józanodása, mert az élet lehetőséget kerít rá, előbb vagy utóbb mindenkinél. A türelem óv meg a borúlátástól és a kétségbeeséstől. Bár erre is egyre több példa kezd lenni, de a Krisztus-követő ennek csapdájától menekülnie kell. Ezért fontos, hogy Benne bízva éljünk, mert különben türelmünket veszíthetjük, s a folytatás a veszély felé irányul.
Az evangélium a csodás kenyérszaporítás története. Tulajdonképpen a hűségnek a jutalma: a tömeg kitartott Jézus mellett, hallgatták az Örök Élet igéit, s most a Mester vendégül látja őket. Előtte próbára tette Fülöpöt egy kérdéssel, amely az aggodalmaskodásra hajló embernek a nevelésére vonatkozik. Isten mindent előre tud, és tervszerűen cselekszik. Szent János megjegyzi, hogy „ő tudta, hogy mit fog tenni”(Jn. 6, 6). András helyzetismerőnek bizonyul, mert arról tájékoztatja a Mestert, hogy van egy fiúnál 5 árpakenyér és két darab hal, amit alapul használ csodájához. Nem csupán esznek és jóllaknak, hanem maradék is kerül bőven. Hiába, Isten gondviselésében pazarló. Csak tudunk-e bízni Benne? Isten csodáiból csak a bizalommal tudunk lelki gazdagságot nyerni. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy ezzel a csodájával jelzi a nagyobb csodát: saját testét és vérét az Oltáriszentségben. Akár mennyit esszük sosem unjuk meg – hát nem érdemel mindez több figyelmet és nagyobb tiszteletet. Vagy elveszi az újdonság örömét a megszokás hatalma? Ennek nem szabadna megtörténnie. Kérnünk kell a Szentlelket, hogy óvjon meg a lélektelen áldozástól.
Isten kenyere az örök élet záloga. Örömünk táplálója, reményünk éltetője. Kérjük Szent Márta közbenjárására a kegyelmet, hogy tudjunk az Úrért dolgozni, de kapjuk meg az alkalmát annak is, hogy Isten elé telepedjünk és hallgassuk szavait, mert így tudjuk értékelni gondoskodó szeretetét. Ámen

Koncsag László, a Mária Rádió csíksomlyói Stúdiójának műsorigazgatója