Isten övéinek ismer bennünket (Évk 15.vas. B. év)

A tulajdonra ráfigyel az ember. Gondját viseli, örül neki, mert tudja milyen áron szerezte. Ennek a viszonyulásnak az az érdekessége, hogy bár szereti birtokolni tulajdonát az egyén, de megőrizni nem képes. Helyettünk Isten viseli gondját, annak amink van, mert arra a sok veszélyre, aminek ki van téve a tulajdonunk, nem vagyunk képesek vigyázni. Istennek mindenre kiterjedő figyelme szükséges azért, hogy mindazt, amit birtokolunk tudjuk földi és örök boldogságunkra használni.
Istené minden, ami létezik. S mégis ami igazán szeme fénye az a halhatatlan lélekkel bíró ember. Nem véletlen, hogy bizalmát leginkább mi bírjuk. Kár, hogy nem tudatosítjuk ezt többször. Így sokszor nem szolgálunk rá erre a ragaszkodásra. Ezért kell a prófétai szó, az isteni ige, mely a szívnek békét, örömet, megnyugvást képes adni, ha valakinél hitet talál. Isten hívta mindig a szócsöveit, ahogy Ámoszt is, s ezért ő képes dacolni a Bétel hivatalos papjának Amacjának nemtetszésével. A királyi szentély lelki vezetőjének indulatát azért képes elviselni mivel Istenre épít. Ő hívta meg, s így volt alkalma megtapasztalni, hogy feladatának elvégzéséhez Ő adott erőt.
Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében a meghívásért ujjong, ami az örök üdvösségre vonatkozik. Ugyanis Fiában kiválasztott bennünket örök barátságára. Isten fogadott fiaivá tett, s ezért életünkkel dicsérnünk kell Őt. Ezért szeretetből szolgálatot vár el tőlünk. Ott ahol élünk, azzal amit teszünk Istent kell megdicsőítenünk, akaratának megtételével. Képes vagyok-e rá, hogy nap, mint nap felindítsam magamban a bizalmat, amiért szeretetével körül vesz, és ami által örök jutalomra akar elvezetni engem?! Az evangéliumi szakasz is a meghívásra utal, de ebből már küldetés lesz. Kettesével mennek az apostolok, Jézus küldő szavára hagyatkoznak, s mellőzik mindazt, amitől az ember biztonságot remél. Az eredmény meglepő: a kegyelem megnyitotta a kortársak szívét, s hittek Isten Igéjének. A csodajelek Isten Országának elérkeztét bizonyították: ahogy betegeket gyógyítottak, s ördögöket űztek ki az emberekből. Ma is szomjasok a lelkek az isteni tanításra. Sok a beteg, akik Istentől várnak gyógyulást. A gonosz befolyása alá is kerülnek némelyek, akik szabadulni szeretnének. Isten pedig küldöttjei által akarja ezeket a sebeket orvosolni. A kérdés: bennünk talál-e megfelelő társra, akik által célt ér, s növekszik Isten Országa a földön. VI. Pál pápa szerint „a ma embere inkább a tanukra hallgat”. Képes vagyok-e életemmel tanusítani szavaimat? Ez csak az őszinte helytállás alázatával termi meg a maga gyümölcsét. Olyan magatartás ez, amelyben a küldöttnek alapvető bizalomra kell törekednie Megbízójával szemben. Érzem-e Isten hívását? Van-e bennem készség az Isteni hívó szót meghallva követni, Érte dolgozni, munkámat, szenvedéseimet a Mária Rádió műsorait hallgatva Isten szándékára felajánlani. Mivel sokszor vétünk, rászorulunk Isten megbocsájtására. Ezért megfontolandó a 84. Zsoltár kérése: „Urunk mutasd meg nekünk irgalmas szívedet és üdvösségünket add meg nékünk!” Vagyis bocsáss meg újra és újra, engedd megtapasztalnunk jóságodat, s adj erőt egyre inkább hasonulni Hozzád, mert nem véletlen, hogy a Tieid vagyunk, s a gondunkat viseled. Ez tartja bennünk ébren a vágyat, hogy Isten látására törekedjünk, de ez csak Akaratának megtételével érhető el. Ámen

Koncsag László, a csíksomlyói kerületi stúdió műsorigazgatója.