Úrnapja

Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön az egyház az Úr Testének és Vérének ünnepét, ismertebb nevén, Úrnapját üli.
Az ünnep gyökerei a XII. századra nyúlnak vissza, amikor egy ágostonrendi szerzetesnővért, Szent Juliánnát látomásokban arra kért Jézus, hogy külön ünnepe legyen az Ő Testének és Vérének.
Az Úrnapját először 1246-ban ünnepelték meg Lüttich városában. Általánosan elerjedté csak 1264-től vált, amikor IV. Orbán pápa tudomására jutott az a csodás esemény, amikor Bolsenában egy cseh pap kezében átváltoztatáskor vérezni kezdett a Szentostya.

Mára már elterjedté vált az úrnapi körmenet, amikor virágkoszorúkkal feldíszített , a négy égtáj felé felállított négy szabadtéri oltárhoz elviszik az Oltáriszentséget. Az Oltáriszentség körmenetben való végighordozásának több jelentése is van: Krisztus felmutatása a világnak illetve a világ hódolatának kifejezése Krisztusnak.
Az úrnapi körmenet útvonalán felállított oltáraknál felolvasnak egy-egy az Oltáriszentség alapításáról szóló szentirási részt, majd az Oltáriszentséget hordozó pap vagy püspök szentségi áldást ad.
Erdélyben a elsőáldozó gyerekek virágszirmokat szornak az Oltáriszentség előtt.

Jézus köztünk maradt a kenyérben és borban, azért, hogy lelkünk tápláléka legyen. Az Oltáriszentségben köztünk lakó Jézus közel van mindannyiunkhoz, eligazít a mindennapi nehézségekben, támaszunk, megérti aggodalmainkat, hozzá bátran fordulhatunk mert sosem zavarjuk.
A Vele való rendszeres találkozás megváltoztathatja az életünket, törekedjünk arra, hogy minél gyakrabban legyünk vendégei az Ő szeretet asztalának, Sok minden nyújthat lelki felüdülést, táplálékot, de semmi sem adhat annyit mint az Oltáriszentség, hiszen Jézus jelenlétét semmi sem pótolja.